Testmozgással késleltethető a térdízületi porcok kopása

Nagyon sok embert érint a térdízületi porcok kopása, mondhatom, hogy népbetegség.

Kicsit kutakodtam, jöjjön egy tanulmány, hogyan előzhetjük meg.

      Svéd kutatók arról számolnak be, hogy az ízületi porcok leépülését az ízületi gyulladás korai felismerése mellett mértékletes testmozgással is késleltetni lehet. Véleményük szerint ez az egyik leghatékonyabb módja a betegséggel járó fájdalom csillapításának, és az érintett ízületi funkció, valamint porc javulásának.

Az idült ízületi gyulladás tüneteivel járó csontbetegség (orvosi nevén oszteoartritisz) a derékfájás és a csontritkulás után a harmadik leggyakoribb mozgásszervi elváltozás felnőttkorban. A lakosság öregedésével e krónikus betegség kezelési módszereinek kutatása egyre nagyobb hangsúlyt kap.

Eddig általánosan elterjedt nézetnek számított, hogy a testmozgás nem erősíti, sokkal inkább fokozza az ízületi porcok leépülését. Az ízületi porcok kopásának folyamatát hagyományosan radiológiai módszerekkel vizsgálják, ez az eljárás azonban nem teszi lehetővé, hogy a károsodást már a porc súlyos elváltozásainak megjelenése előtt kimutassák. A mágneses rezonancián (MRI) alapuló képalkotó eljárás fejlődésével ez az akadály megszűnt.

Leif Dahlberg és Eva M. Roos svéd kutatók az MRI-t alkalmazták arra, hogy kiderítsék, milyen hatással van a mérsékelt testmozgás az ízületi gyulladás szempontjából különösen veszélyeztetett személyek térdízületi porcára. Tanulmányukba olyan középkorú (35-50 éves) férfiakat (29), valamint nőket (16) vontak be, akik korábban már átestek térdízület- (meniszkusz)-műtéten.

A résztvevőket testmozgást végző, valamint kontrollcsoportba osztották. Az előbbi tagjai hetente háromszor egyórás aerobic- és súlyemelés-programban vettek részt, négy hónapon keresztül és felügyelet mellett. A vizsgálat kezdetekor, majd a vizsgálat ideje alatt mindkét csoport tagjait MRI-vel vizsgálták. A kutatók a porc keménységét és rugalmasságát jelző ún. glükoz-aminoglikán-tartalom mérésével értékelték a résztvevők térdporcának minőségét. A pácienseknek fájdalmaikra, térdmerevségükre, továbbá általános testmozgási szokásaikra vonatkozó kérdéseket is meg kellett válaszolniuk.

Az Arthritis & Rheumatism című szakfolyóirat 2005. novemberi számában a kutatók arról számolnak be, hogy a testmozgás vélhetően nemcsak enyhíti az oszteoartritiszben szenvedők ízületi tüneteit, illetve javítja a porc működését, de a térdporc minőségében is javulást okoz. Az aktív csoportból sokan érezhető javulást tapasztaltak a testmozgás hatására, szemben a kontrollcsoporttal. Az önértékelés eredményét a teljesítmény és az állóképesség objektív javulása is alátámasztotta, illetve az emelkedő glükoz-aminoglikán-tartalom és az MRI-vizsgálatok is igazolták.

Dahlberg és Roos szerint eredményeik gyenge pontja, hogy kísérletüket eddig csak kevés, és kizárólag meniszkusz-műtéten átesett személyen végezték el, míg a rendszeres testmozgás térdre gyakorolt hosszú távú hatásait figyelmen kívül hagyták. Hangsúlyozzák azonban, hogy az ízületi gyulladásra hajlamos személyek rendszeres, mérsékletes testmozgással megelőzhetik a betegség kialakulását.

[origo]